5. Hogyan lehet látni, ha valaki megnyitotta a kiküldött leveledet? Miért nem lehetséges ezt pontosan mérni?

A megnyitási arányokat sajnos nem lehet pontosan mérni. Ennek egyszerűen az az oka, hogy az emberek általában nem szeretnék elárulni egy email feladójának, hogy olvasták-e már a levelét. Ilyen az ember, a szoftverek ehhez alkalmazkodtak.

A megnyitási arány mérésére jellemzően két módszer van:

a) Megnyitást számoló kép beszúrása az e-mailbe

Ez a legelterjedtebb módszer, ezt használja gyakorlatilag minden hírlevélküldő program. Egy olyan képet szúrunk a levélbe, amit a hírlevelet küldő szerverről kell letölteni, és tartalmazza a hivatkozásban az olvasót jellemző egyedi kódot.

Ha bekapcsolod a visszaigazolás kérést egy HTML levélben, akkor az email aljába a ListaMester egy kis képet rak (Egy felirat van rajta a ListaMester nevével, de előfizetők ki tudják kapcsolni, hogy üres kép legyen). A levelező programok egy része (pl. a legismertebb ingyenes webmail szolgáltatók) ezt a képet betölti, amikor a felhasználó a levelet megnyitja. Elterjedtsége ellenére ez a módszer egyáltalán nem tökéletes. A probléma az, hogy több emailprogram, amiben a leveleket olvassák, alapból nem jeleníti meg az e-mailben levő képeket, amik más szerveren vannak. Ennek elsősorban biztonsági okai vannak (hiszen a linkben akár fertőző féreg is lehet, ami egy esetleges programhibát kihasznál), de a személyiségjogi szempontok miatt is van ez (pont azért, mert elterjedt, hogy így mérik a megnyitásokat). pl. a thunderbird levelezőprogram alapból blokkolja a képeket.

Általában a levelezőprogramok meg szokták kérdezni az olvasótól, hogy jelenítsék-e meg automatikusan a képeket ettől a feladótól, ám ezt viszonylag diszkréten teszik, és a legtöbben elsiklanak fölötte, vagy szándékosan nem teszik meg (hiszen jogukban áll). A rutinos hírlevélírók ezért az email tetejére beraknak egy fejléc képet, aminek az ALT szövegébe be van írva egy kérés, hogy az olvasók engedélyezzék a képek megjelenítését.

A levélmegnyitásokat a “Statisztikák” menüpontban lehet nyomon követni, illetve a csoporttagokról exportált excel táblázatban is megvan ez az információ. Ha valaki nem nyitotta meg a levelet, az nem feltétlenül jelenti tehát, hogy nem is olvasta. Másrészt, ha valaki megnyitotta a levelet, nem feltétlenül jelenti, hogy rendesen el is olvasta. Lehet, hogy csak egy pillantást vetett rá, és már landolt is a kukában…

b) Tértivevényes e-mailek (ún. „return-receipt”) alkalmazása

Ez a módszer – bár támogatják az ismertebb levelezőprogramok – valamiért nem terjedt el. Úgy működik, hogy a levelezőprogram a levél megnyitásakor felugraszt egy ablakot, és jelzi az olvasónak, hogy a feladó szeretné tudni, hogy olvasta-e már a levelet. Ezt le lehet OK-zni, akkor a feladó megtudja, hogy olvasták a levelet, ill. lehet ignorálni. Valószínűleg a módszer azért nem terjedt el, mert általában ignorálták az emberek.

A megnyitási arányról általában nem lehet tudni, hogy a valódi „olvasási” arányhoz pontosan milyen a viszonya. Ez már lista és tartalomfüggő.

Lehet, hogy valójában többen olvassák a levelet, mint a megnyitási arány. Ha pl. a lista új, és kevesen jelölték még be a feladót „megbízhatónak”, akinek a képeit mindig megjelenítik, akkor ez a helyzet. Nem kéri az olvasó, hogy jelenítse meg a levelezője a képet, nem tudjuk őt olvasóként megszámolni. Ez talán a leggyakoribb eset.

De az is lehet, hogy a megnyitási arány a valódi olvasásokhoz képest magas. Ez akkor lehet, ha már mindenki jól ismeri a feladót, megbíznak benne, megjelenítik a képeit már régóta, de mostanában nagyon unalmasakat ír, és már nem is olvassák el. A levél betöltődik, max. gördít rajta egyet az olvasó, és már kukázza is.

Az olvasó figyelméért állandóan, folyamatosan küzdeni kell.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


16 − 11 =